| A tengeri csatákról szóló krónikák egész sereg szörnyűséges cápakatasztrófáról emlékeznek meg. Közülük valók a következő történetek:
1942.április 5-én az Indiai-óceánon japán repülőgépek elsüllyeztették a brit hadiflotta Dorsetshire és Cornwall nevű nehézcirkálóit. A vízben legalább 800 ember hánykolódott, s cápafalkák támadták meg őket. Azok a tengerészek, akik nem sérültek meg, körbevették a sebesülteket, hogy a cápák támadásától megvédjék társaikat. Ez azonban nem sokat segített. Amikor a mentőhajók 36 órával később a helyszínre értek, 58 embernek már csak a holtesttét találták ott. Az úszómellényből kilógó testrészeiket a cápák leharapták. Tudomásom van ellenben több olyan szörnyűséges, százezernyi halálos áldozattal járó tengeri és repülőgép-anyahajó csatáról, amellyeknél egyetlen cápa sem bukkant fel. Kereskedelmi hajók ezrei süllyedtek el úgy a Csendes és az Atlanti-óceánon, hogy a hajótöröttek egyetlen egyszer sem találkoztak cápával. Kétségtelen tény viszont, hogy a Salamon-szigeteknél, Quadalcanal partjainál mind a mai napig nem lehet fürödni a cápaveszély miatt. Ez a veszély 1942 óta fenyegett, amikor a japán-és amerikai partraszállási hadműveletek következtében halottak tömegei kerültek a vízbe és a cápák rákaptak az emberhúsra - e kedvtelésükkel a mai napig nem hagytak fel. A cápák támadására békeidőben is van példa: 1988.február 19-én Calcutta közelében a Gangesz torkolatánál, 120 személlyel a feldélzetén elsüllyedt egy túlterhelt komphajó. 40 embert sikerült megmenteni, tízen a hajó belselyében haltak meg, hetvenen a cápák támadásában haltak meg. A cápák tehát ebből a szemszögből nézve is felemás képet nyújtanak. Falánkság és visszafogottság egyaránt jellemzi őket |
AJÁNLOM AZ OLDALT
